Végvár

Állítólag végvár voltunk és óvtuk a kultúrát 1000 éven át. Török, tatár... orosz...
Ja, és nyugatról a németet se felejtsük el.
Pusztítás mindenhol.

Most is végvár lennénk?

Védjük a határokat?

Gyula mellett?

Szeged mellett?

A Mórahalmi pusztákat?

Tényleg?

És mi van nyugaton?

Német lovagok nem jönnek már. 907 után sem jöttek egy ideig... :) De ez most más.

Londonban Shadiq Khan.

Párizsban a sár között már nem egy sárközi az úr. Hanem valami hasonlóan gyökértelen senki. Érdemes leírni a nevét?

Berlin? Mer? Kell?

Amerikában más számít már. Make America Great Again! Land of the Free! Home of the brave! Ugye? Ja, nem, bocs.

Angliában kimondták: a fehér életek nem számítanak. Katedrát ért. Nekem is ilyesmit kéne mondanom egy katedráért? :)

Várjuk a bolgár kommunista párt elhatárolódását.

Nem jön. Fene ezekbe a bolgárokba.

Nagyon csöndben vannak.

Rohadék, szemét onogur-szláv keverékek. Némi hun behatással. Rokon népek vagy mi. Tehát mi is hibásak vagyunk.

Írjak a WHO-nak, hogy veszélyeztetett faj(ta) vagyunk? Fehér, dolgozó, heteroszexuális, ráadásul magyar (utolsó csatlós, ne feledjük el...)
Többszörösen kátrányos, akarommondani hátrányos helyzetű. Sőt: náci. Ja, nem. Csak ember.
De ha a náciknak náci vagy, akkor mi ment meg?

Ha kiirtanak minket, ki tartja el őket? Az állatok?
A barmok (háziállatok)?

Goya mit szólna ehhez?
Mit festene?

Áldás, békesség.
Jó szándékú embernek bebocsátás, rossznak békesség.

Hegy

A "hegy" azt jelenti, hogy egy meredek(ebb) déli (délkeleti, délnyugati) fekvésű dombon van egy szőlőd pincével, felépítménnyel. Szóval ha megyünk a "Hegyre", akkor bizony a hegyi kis lakba megyünk, és akár ott is alszunk. Ott nincs kerítés. Mindenki tudja, hol vannak a mezsgyehatárok. Ahogy mindenki tudja azt is, hogy nincs is szükség kerítésre. A "vadon" (értsd: erdő) oldalában vagyunk. Senki nem venné el a másét, mert van elég dolga a sajátjával is. Akkor vagy ember, ha a szőlőd úgy néz ki, ahogy kell. Akkor számítasz, ha jó bort csinálsz. Nincs földed és kell? Dolgozz kicsit, potom pénzért kapsz egy darabot. Nem ez a művészet. Műveld meg, gondozd, csinálj jó bort. Az a művészet. A kapát nem lopják el, mondta nagyanyám. Azzal dolgozni kell. S aki lop, az nem akar dolgozni.

A hegyre visszatérve: mire felértünk és leértünk, elfáradtunk. De mentünk tovább, újra fel és le. Nem volt fűnyíró, a természet összeért az ember munkájával. A szőlő mindig gondozott volt, a lugas közt megtermett a saláta, retek, krumpli. A kert virtuális meghosszabbítása volt a hegy, csak kilométerekkel odébb.
A szőlő alatt és felett mindig volt egy-egy 10-20 méter. Gyümölcsfákkal, fűvel, bokrokkal. Szelídgesztenyefával.
És most? Ennek töredékét tudom adni a gyerekeimnek, de túllépek ezen. Meg lesz minden, csak idő kérdése. A másik oldalról megvilágítva: az átlag városi gyereknek, sőt: az átlag magyarnak soha nincs ilyen tapasztalata. Zöldet is csak az iskolai fán látnak vagy a filcen, ceruzán...
... lesz még nekem lovam, öregapám... :)

Energia

A magyar nyelvben szinte mindenre van szó.
Mindenre, ami mozgással kapcsolatos, mindenre, ami tárgyakkal vagy bármilyen tevékenységgel kapcsolatos. Egy valamire nem találtam: az "energia" szónak nincs magyar megfelelője.

Kaptam egy ihletet, miszerint az "energia" mint olyan nem is létezik. Illetve létezik, de létezése oly mértékben egyértelmű, hogy nincs rá szó. Az "energia" ugyanis nem a miénk. Nem az enyém s nem a Tiéd.

Az "energia" kívülről jön.
Gondolj csak bele: van, amikor alig bírsz kikelni az ágyból. Van, amikor a munkáddal szépen haladsz, hatékony vagy, és van, amikor csigalassúnak tűnik minden, és "nincs hozzá erőd", vagy "nincs hozzá energiád". Az energia meghatározása (definíciója) a fizika szerint: erő szorozva a megtett úttal. Ergo megkapom az erőt, ha az energiát elosztom a megtett úttal... Ezért mondják sokan, akik nem tudnak megvalósítani valamit, hogy nincs energiájuk rá. Pedig valójában erejük nincs rá, mert az a bizonyos energia (ami ugye nem az adott emberé, hanem kívülről jön), nem áll rendelkezésre, vagy pillanatok alatt elfogy. Mint amikor nincs üzemanyag az autóban. Ha emiatt nem tud menni, vagy csak kis távolságra jut el, az nem az autó tulajdonsága!

Nem egyszer megtörténik, hogy olyan kitartó vagyok valamiben, mint ha az életem múlna rajta. És ez általában meg is hozza a gyümölcsét. És olyan is van, hogy egyszerűen "nem bírom a nyomást", és félreteszek mindent, sarokba vágom a szerszámot stb. És nem kellene sok hozzá, hogy folytassam. De nincs meg az a kicsi "energia".

Ha azt feltételezzük, hogy az energia a Világegyetemből jön (mondjuk Isten által, de nevezhetjük Gondviselésnek vagy bármi másnak), akkor viszont egyértelmű, hogy nem kell rá szó. Ha ugyanis azt mondjuk, hogy "nem volt hozzá erőm", az egyben azt is jelenti, hogy nem kaptam hozzá külső forrást, amivel a belső erőmet tápláljam. És ez nyilván nem ok nélküli.

Nincs szükségünk az "erergia" szóra. A "hihetetlen ereje van", vagy az "óriási szívóssággal végezte munkáját", stb. bőven kifejezik, hogy valaki épp bőven kap belőle - a "nincs ereje semmire", a "maga alatt van" stb. pedig épp az ellenkezőjét: valamiért zárva vannak a "csapok".

Fentiek egy spiriuális eszmefuttatást jelentenek. A tévedés jogát fenntartom. :)

Február 3. Új időszámítás kezdődött.
Novorussia (vissza)támad.
Én nem teszem.
Még csak nem is védekezek. Kikerülöm a támadást. Aikido a virtuális térben.
Nincs sok választásom. De nem baj. Egyre sebesebben sodor az ár, egyre vadabbul rángat a folyó. Most úgy tűnik, hogy ha nyugodt maradok, és csak néha "segítek rá" az árra, sok minden megvalósul, ami korábban elképzelhetetlen volt.

Úszok az árral. Kicsi lapátolások, kicsi útvonal-módosítások. Csak hogy a zátonyokat elkerüljük.

Béke veled, Bársonyfüles. Ott is vagyok a Te területeden és nem is vagyok ott. Nem háborúzok, mégis háborúnak tekinted a passzivitásom. Nem baj. Járod az utad, járom az utam. Tudom, igen, én lettem bársonyfüles nemrég. Elvettem valamit? Nem. A bohócos kanalak tudnak mindent. Talán még a betonkeverőt is látták elhúzni a vadludakkal, "V" alakzatban...

A háborúról ennyit:
A modern korban:
- Nincsenek győztesek.
- Ergo csak vesztesek vannak.
- Jobb esetben csak veszteség (jobb eset csak akkor lehet, ha van közös szándék a veszteségek minimalizálására...)

Üzenet

Sokan vagytok, akik elfordultatok tőlem.

Vannak közületek, akik beavatkoztak, beavatkoznak. Puszta jó szándékkal kövezitek az utat a pokolba... ami nem az én poklom, a gyerekeim pokla.
Nektek üzenem: örülök, hogy kiderült, hogy mennyit értek.
Persze majd valamikor ráébredtek, hogy az érmének nem csak egy oldala van, s hogy azt csak más szemüvegén át nézni botorság. Majd ha rájöttök erre, és tudunk őszintén, ellenségeskedés nélkül beszélni, majd "ha fordul egyet újra a kerék", Rátok is igaz lesz a lenti Wass Albert üzenet. Addig... addig maradjatok távol.

Vannak közületek, akik bizonytalanok. Máshogy néztek rám, nem tudjátok, hogy kinek higgyetek, eltávolodtatok. Már nem vagyok az örömmel üdvözölt barát.
Nektek Wass Alberttel üzenek:

"És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is  a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad."

Nehéz időket élek. Ilyenkor megmutatkozik, ki az igazi barát. Nektek szívből köszönöm. Ne adja az Isten, hogy vissza kelljen adni ezt a segítséget, mert senkinek nem kívánom azt, amin most átmegyek. De ha erre kerül a sor, a kapum mindig nyitva áll. S egy tiszta fekhely meg egy tányér étel is mindig akad majd a számotokra.

Nők figyelmébe

Ha egy férfi beszél egy másik nővel, az nem megcsalás.
Ha nem sokat beszél erről, lehet, hogy titkol valamit.
De az is lehet, hogy egyszerűen nincs jelentősége számára.
Vannak szar emberek. De vannak jók is.
Érdemes egy feltételezés miatt elrontani egy kapcsolatot?

Gulag

  Rabszolga vagyok.
  Nem vagyok nemes.
  El kellene kezdeni a nemesedést. A "nem"-es-edést.
  Ki a nemes? Aki "nem"-es. Azaz megteheti, hogy "nem"-et mond. Az élet minden területén. Akinek a Szent Rendben (HierArchia) kijelölt helye van, és amíg tisztességesen él, senki emberfia nem foszthatja meg jogaitól, életlehetőségeitől.
  Régen ilyenek voltak a nemesek. Hogy aztán nem mindig viselkedtek nemes lelkűen, az más kérdés.
Nekem elég lenne egy kollektív nemesség... sőt, az lenne a legjobb. Közösségben gyakorolni a jogaimat, és bármikor nemet mondani bármire, ami rosszat hoz.
  Ki a rabszolga? Aki azért dolgozik, hogy legyen fedél a feje felett, tudjon mit enni, és ne fázzon (legyen ruhája, fűtése). A mai magyar társadalom 80%-a rosszabb sorban él, mint a rabszolgák egykor. Nem tudnak eleget dolgozni, hogy kielégítő minőségű, egészséges élelmiszerhez jussanak, hogy kielégítő minőségű ruhákat vegyenek, és hogy ne lebegjen a fejük felett, hogy a bank bármikor elviheti a házat. Azaz esetükben a Maslow-piramisnak még a legalsó foka sem teljesül. Talán hálásnak kellene lennem, hogy én "csak" rabszolga vagyok (jobb hónapokban még a rabszolgaság fölé is emelkedek), nem az alatti szinten élek... De nem vagyok hálás. Nem vagyok elégedett. Takarék láng az életünk ahhoz képest, amilyen lehetne.
  Ma a gulágon élünk. Egyfajta "puha" gulág ez. Napi 10-12-14-16 órát robotolunk. "Önként." És még örülünk is neki, hogy van munkánk. Ugyan nincsenek őrök (nincsenek? rendőrség, NAV, hivatalok, hivatalként viselkedő cégek...), és nem vernek meg nap mint nap (kivétel ha bizonyos jogokat követelünk), néha belefér egy sörözés, baráti beszélgetés is... mégis, nem ez az élet az, amit a XXI. században a mai technikai és gazdasági fejlettség mellett élnie kellene egy magyarnak.
  3 millió munkahely van ma Magyarországon. Abból 1 millió állami alkalmazott, 1 millió "szolgáltatást" nyújt, és 1 millió végez termelő munkát. Én ez utóbbiba tartozok. Mindenki, aki termel, magán kívül 9 embert tart el... Felborult a világrend.
  És amikor azt mondom, hogy a jelenlegi világot ki akarom borítani a sarkaiból, valójában ezt a felborult világrendet akarom visszaállítani eredeti, természetes állapotába.
  Igenis végezzen 2 millió ember termelő munkát, legyen 1 millió főállású anyánk, 1 millió ember dolgozzon az államnak, 1 millió szolgáltasson. Legyen 3 millió diák (18 év alatti), és legyen 2 millió nyugdíjas.
  Egészségesebb lenne, nem? Az lesz. Csak addig sok víz, vér és könny fog lefolyni a Dunán. Ez a "régi-Új Világrend" makacsul, foggal-körömmel védi a védhetetlent, próbálja fenntartani a fenntarthatatlant. Csak idő kérdése, hogy összeomlik. Na akkor kell majd nagyon észnél lenni. Addig meg felkészülni... Legyőzni nem tudjuk, ezért szembemenni vele nem érdemes. Minden energiánkat a (már megkezdődött) agónia túlélésére és az utána következő jobb világ felépítésére kell fordítanunk.

Tetvek

Nos, nem a politikusokról fogok írni, bármilyen meglepő. :)

A kislányom hozta haza a tetveket, valószínűleg az óvodából. Vettük 3000 Ft-ért egy szert a patikában, és eljártunk a megadott használati utasítás szerint. Ennek az lett az eredménye, hogy kb. 20-25 tetvet és serkét sikerült kiirtani... A többiek boldogan szaporodtak tovább. Vettünk egy másik gyógyszeripari készítményt 3100 Ft-ért, hogy majd az hatásosabb lesz. Eredmény: ugyanaz, ráadásul időközben az egész család elkapta.

Na akkor a régi, bevált módszer. Hál' Istennek vót otthon petróleum (csak mert van egy petróleumlámpa áramszünet esetére, 3 éve vettem hozzá petróleumot is, nehogymá' ott üljünk a sötétben egy használhatatlan lámpával :)).
Petróleumdörzsölés a fejre, rá zacskó, fél óráig rajtahagytuk mindenkin. Csípett, mire leszedtük, nem nagyon, de érezhetően. Utána lemostuk ecetes vízzel, és szépen kifésültük a hajat sűrű fésűvel. Egyetlen élő "vadállat" sem volt benne, a petróleum megtette a hatását. Kidobtunk több, mint 6000 Ft-ot az ablakon... A petróleumos-esetes kezelés nem került többe 200 Ft-nál. Vissza kell hozni a régi tudást, nem a nemzetközi nagytőkét gazdagítani.

Minden/bármely volt nőmnek üzenhetném... :)

Apró lépések

Arra jöttem rá - amit persze elméletileg eddig is tudtam -, hogy a hosszútávú célok eléréséhez apró lépéseket kell megtenni.

"A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik" - Konfuciusz

Nos, nem csak én tudtam, hanem már mások is tudták rég. Mondhatni közhely. Ami most fontos nekem: ezt már nem csak tudom, hanem értem is. Esszenciális tudássá vált, a részemmé, ha úgy tetszik. Az a nagy dolog ebben (számomra), hogy valójában félre kell tenni az erdeti célt, mintha nem is létezne, és mindig csak a következő lépésre koncentrálni. És mindjárt elszáll a gyengeség, amit akkor érez az ember, ha túl nagy célt tűzött ki maga elé. Aztán amikor túl van az ember az első lépésen (az első apró részcélon), akkor egy gyors vizsgálatot kell tartani, hogy helyes-e az irány, és ha igen, mehet is a következő részcél felé. Ha nem, akkor "újratervezés".

Nehéz figyelmen kívül hagyni a végcélt, hiszen az a fő cél, és az ad értelmet a részcéloknak is. De ha sikerül, akkor sokkal kisebb nyomás van rajtunk, és minden kicsi részcél elérésekor nő a kedvünk (motiváció) a folytatáshoz. Minden újabb teljesített lépés egyben jutalom: önmagunkat jutalmazzuk a siker örömével. Na ilyenkor nem szabad megvizsgálni, hogy mennyi munkával mennyit értünk el, és mennyi van még hátra. :)

Azt hiszem, alkalmazni fogom ezt az elvet az életemben az elérendő céloknál. Tudatos tervezője leszek életemnek, hogy 5-10 év után elérhessem a (hát ha nem is konstans, de jellemzően) boldog életet. Ha működik, megtanítok majd rá, akit tudok (persze csak ha megérdemli). :)

Csapongás

Kitartás. Mily hangzatos, mily kemény szó.
Hungaristák... Nem, valójában nem azok. Csak annak mondják magukat.

Kitartani nem tíz percig kell, keménynek lenni nem akkor kell, amikor mögötted áll 20 másik ember. Kitartani akkor kell, amikor éveken át sziszifuszi munkával építed a kis világod. Keménynek lenni akkor kell, amikor magányos vagy, kilátástalan harcot folyatsz a mindennapi gondokkal, és hatalmába kerítene a csüggedés. Nem öt-tíz percekig kell erősnek lenni, és nem akkor, amikor mások látják. Nem akkor kell felemelt fővel állni, mikor még megállod a könnyeket, hanem mikor már folynak.

Nekem nemrég folytak. Elemi erővel tört elő belőlem a kilátástalannak tűnő harc minden gondja-baja-nyűge. És nem ettől leszek gyenge. Akkor lennék az, ha nem vállalnám emelt fejjel. A gyenge soha nem meri megkockáztatni, hogy gyengének látszik, mert retteg, hogy eltapossák. Csak az erős teheti meg, hogy kimutatja gyengségét.

Vigyázzatok, mert aki a legerősebbnek látszik, sokszor az a leggyengébb.

És aki bocsánatot kér, és őszintén teszi... az sokkal erősebb annál, aki nem képes megbocsátani. Nehéz mindkettő, de kérni mindig nehezebb, mint adni. :)

Szeretet, megértés, kedvesség, és a félelem legyőzése. Ez vezet a boldog lélekhez.

Játsszuk el!

Elég nyálas a video, sokszor hülye képekel, de ki nem szarja le. A felvétel jó minőségű. Most ezt hallgatom. :)

Az öreg

"Panaszkodnak a faluba'. Nincs pénz a népná'. Az iparosok is mondják, hogy alig akad munka. Kőfaragó munka az lenne. Hal a nép. De én már 85 fölött nem dógozok."
Ezt mondta az öregember. S ha mondta, úgy is van. Tudom, nekem mondta.

Mit szül egy pohár jó bor...

Egy pohár jó bor mellett bámulok ki az ablakon. Kortyolok egyet.
Itt az ősz. Lassan elengedik leveleiket a gyümölcsfák. Az ablak üvege párás belülről, estére lehűlt az idő. Hét óra. Már sötét van.

A tyúkok visszavonultak, nemrég adtam enni a kutyáknak és bezártam odakint mindent.

Egyre jobban foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz velünk. Nem a családommal, nem is a szűk környezetemmel, hanem a világgal. De legalábbis Európával, a Kárpát-medencével, Magyarországgal. Ezzel a néppel és a szomszédos népekkel.

Ma Magyarországon (egyfajta redszerezés szerint) két fő embertípus él.

Az I. embertípus a dolgozó, becsületes emberek csoportja. Ők három csoportra oszthatók: az 1. nem foglalkozik sem a gazdasággal, sem a társadalommal, sem a politikával. Éli a világát, csak a saját dolgai érdeklik. Eszébe sem jut megváltoztatni semmit, ha nem tetszik neki valami, morog és összehúzza magát, nem látja értelmét energiát ölni a rendszer megváltoztatásába. A 2. bele akar szólni az események folyásába, legjobb tudása szerint hajlik erre vagy arra, bár kevéssé tevékeny. Apró dolgokat szeretne megváltoztatni a rendszerben, hogy neki jobb legyen. A rendszerben gondolkodik, abból esze ágában sincs kilépni. A 3. meg akarja változtatni a rendszert, rendszerellenes. Ő a legtevékenyebb.

A II. embertípus azokat az embereket tömöríti, akik az első típusból élnek. Két csoportjuk van: az 1. csoport azokból az emberekből áll, akik nem csak hogy saját hasznukat nézik, de alakítják is a rendszert ez irányba. Ők a felső vezetők, politikusok, cégek vezetői, bankárok, az országos és helyi kiskirályok. A Globalizmus lokális helytartói. A 2. csoport nem dolgozik, támogatásokból, szociális ellátásból, segélyekből és kisstílű lopásokból és egyéb törvényszegésekből él.

A történelemben mindig is voltak emberek, akik másokból éltek. Királyok, nemesek, majd kereskedők, manufaktúra tulajdonosok, gyáriparosok, később bankárok. Ez úgy alakulhatott ki, hogy bizonyos emberek "felemelésével", irányításával a közösség egésze (de minden tagja is külön-külön) nyer, és ezért a közösségnek megéri eltartani egy-egy vezetőt. A bajok akkor kezdődtek, amikor ezek a vezetők eltávolodtak a közösségtől, nem a közösség tagjaiként irányították becsülettel a rájuk bízott embereket, hanem a rájuk bízott hatalommal visszaélve elkezdték megváltoztatni a szabályokat. Ez természetesen csak hazugságok árán jöhetett létre, ami gyakorlatilag létrehozta az Orwelli világot. (És itt teljesen érdektelen, hogy van-e központi irányítás vagy nincs, és spontán módon, az önző érdekek összeadódásából tart itt a világ.)

Ez az álságos világ létrehozott egy képtelen helyzetet: a második embertípus második csoportja mindenféle ellentételezés nélkül megkap mindent, ami a létfenntartásához kell, sőt: minden arra ösztökéli, hogy éljen a mának, ne törődjön a jövővel (sem gyermekei jövőjével, sem a környezetvédelemmel, sem a társadalommal, semmivel) és esztelenül szaporodjon.
És most egy törésponthoz közelít, mondhatni száguld az ország. Amíg van ezer dolgozó paraszt a nemes birtokán, és nekik kell eltartani a nemes 20 fős családját, semmi gond: a tized befizetésével a nemesi család fényűző életet élhet. De ha csak 100 paraszt van, akik alig szaporodnak, és nekik kell eltartani a 100 fős, de gyorsan szaporodó nemesi családot, akkor már nagy a gond...

A matematika nem hazudik. 1+1 az kettő, függetlenül embertől, rendszertől.

Ma az ország külső hitelállománya 120 milliárd euro körül van, ez fejenként 12 ezer euro. Azaz a két éves kislányomnak és a 80 feletti nagyszüleimnek (akaratuk és beleegyezésük ellenére) fejenként (1 € = 282 Ft-tal számolva) 3,38 millió Ft adósságuk van. Egy négy fős családnak 13,52 millió! És ez után persze kamatot kell fizetni, csak nem közvetlenül mi fizetjük havonta a hitelezőknek, hanem az állam elveszi tőlünk adó formájában, és egyben fizet. Ha feltételezzük a kb. 10%-os kamatot, egy négy fős családra bontva ez évente 1,352 millió Ft kiadást jelent. (Azaz: ha nem lenne államadósság, ugyanilyen adóterhek mellett egy négy fős családnak évente több, mint 1 millió 300 ezer Ft-ot lehetne adni alanyi jogon állami támogatásként! Változatlan feltételek mellett ha minden ember a csecsemőtől a vénig havonta 28 ezer Ft-ot kapna, akkor állna így a gazdaság! Illetve nem egészen, mert ezt a pénzt elköltenék, és ezzel munkahelyeket hoznának létre, de ebbe most ne menjünk bele.)
Van, aki szerint a folyamat visszafordítható még, ők hisznek egy feszített gazdaságpolitika csodájában (I/2 csoport).
Sajnos azonban egyre több jel arra mutat, hogy esélytelen rendszeren belül kezelni a problémát. (Én magam is ezt gondolom, így azt hiszem, elárultam, hogy az I/3 csoportba tartozónak tartom magam.) Ebből két dolog következhet: vagy rendszeren kívül kell kezelni a dolgot, azaz át kell értékelni a viszonyunkat minden minket érintő elemmel, és új alapokra fektetve új rendszert kidolgozni, vagy a rendszer összeomlik.
A II/2 csoport iszonyatosan szaporodik. Tudom, most mindenki a cigányokra asszociál ebből a leírásból. Részemről fenti csoportokra osztás kétségkívül önkényes és leegyszerűsítő, de semmiképp sem nemzeti/etnikai alapú. Azokat a dolgos cigány embereket, akik nem segélyből élnek, nem lopnak és sajnos nagyon kevesen vannak, természetesen az I. típusba sorolom. Ahogy azokat a nem cigány nemzetiségűeket, akik bűnözésre és segélyre rendezkedtek be, a II. csoportba. Függetlenül mindezektől sajnos elmondható a cigányságról (és ez nem raszizmus, nem politika, csak statisztika), hogy 95%-uk a II/2 csoportba tartozik, és a II/2 csoportban arányuk meghaladja a 90%-ot. Így a továbbiakban cigány életmódot folytatókként (egyszerűsítve: cigányokként) fogok hivatkozni rájuk, ide sorolva mindenkit, aki a II/2 életmódot folytatja. Emellett természetesen nem sorolom ide azokat a cigányokat, akik az I. típus bármelyik csoportjába vagy a II/1 csoportba tartoznak.
Pokol Béla jelentetett meg a Magyar Nemzetben egy nagyon jó cikket arról, hogy mi várható a közeljövőben, ha minden változatlan marad. Sajnos igaza van, azokat a megfigyeléseimet írja le, amelyekre már évek óta próbálom figyelmeztetni a barátaimat. Ahogy fogy a dolgozó, becsületes ember, és nő a munkakerülő becstelenek száma, előbb-utóbb kibillen a rendszer a törékeny egyensúlyából, és akkor megindul a földcsuszamlás. Ha nem lenne államadósság, akkor is (az exponenciális szaporodás miatt) előbb-utóbb a II/2 csoport felé dőlne el a mérleg nyelve.
Ma országos átlagot tekintve a 10 év alatti gyerekek fele cigány életmódú családból származik. Kb. öt éve született ugyanannyi cigány, mint magyar gyerek. És az arány egyre rosszabb. Ebből nagyon sok minden következik. Ha nem változnak a külső körülmények, 20 év múlva a 20-30 közötti korosztály fele cigány életmódú lesz. Ezeknek az embereknek kellene eltartani majd a társadalmat, ami lehetetlen. Bűnözésre, ingyenélésre nevelt tanulatlan emberek nem tudják pótolni sem a szaktudást, sem az intelligenciát, de természetesen a becsületet sem, melyek pedig minden jól működő közösség (társadalom) alapkövei. Ez pedig radiklálisan csökkenti - sok minden más mellett - a gazdaság teljesítőképességét is. Így egész egyszerűen egyszercsak "elapad" a segély, és egy széles társadalmi réteg marad hivatalos jövedelem nélkül (megmarad a lopásból, kurvák futtatásából, vaskereskedésből, drogkereskedelemből, egyéb maffiatevékenységből befolyó fekete jövedelem). Ez az "elapadás" lehet folyamatos, azaz mindig egy kicsivel kevesebb (ekkor ezzel párhuzamosan fokozatosan nő a bűnözés), de lehet hirtelen is (ekkor hirtelen bűnözéshullám fogja elárasztani az országot.
Minden hatásnak van azonban ellenhatása, és minél erősebb egy hatás, annál erősebb az ellenhatás is. Ha a hatás fokozatosan nő, az ellenhatás is fokozatosan nőni fog. Ahogy egyre több becsületes embert gyilkolnak meg, egyre többtől lopnak, egyre többen ellenállnak majd. Aki az életét félti, annak fegyvere is lesz. És ha egyre több fegyveres tisztességes, dolgozó embert családostul kiirtanak a rabolni induló hordák (a rendvédelmi szervek képtelenek lesznek megvédeni őket törvényi jogosítványok, kellő hozzáértés és létszám hiányában), akkor az önszerveződés is egyre magasabb szintet ölt majd. A folyamat anarchiába torkollik, ami pedig törvényszerűen polgárháborúba.

Egy polgárháborúban pedig annak a félnek vannak jobb esélyei, aki jobban szervezett, nagyobb külső támogatást tudhat maga mögött, és jobban felkészült a polgárháborúra.

Persze mindez elkerülhető. Meg kell vonni a munka nélküli jövedelmeket, és csak tényleges szociális rászorultság esetén (munkaképtelenség) kell segélyt folyósítani. A bűnözést sokkal durvábban kell szankcionálni (nem kellenek börtönök - akár csonkítással: minél több ujjperce hiányzik valakinek, annál óvatosabb lesz vele mindenki, illetve bizonyos minősített esetekben a halálbüntetés újbóli bevezetése is meggondolandó).
A megélhetési gyerekgyártást pedig úgy kell leállítani, hogy a legszegényebbeknek legyen ingyenes az abortusz, a családi pótlék pedig csak 1 gyermek után járjon alanyi jogon, a többi gyermek után adókedvezményként kapjanak ugyanannyi pénzt a szülők.

Erre a veszélyre és a megoldási lehetőségekre próbálom már évek óta felhívni mindenki figyelmét, és bíztató, hogy már a Magyar Nemzet sem söpri a szőnyeg alá a kérdést. Egyre többen látnak a színfalak mögé. Sajnos van negatív példa is: nemrég egy barátom azt mondta, hogy én azért vízionálok polgárháborút, mert azt akarom, hogy polgárháború legyen. (Dehogy akarom, pont ellenkezőleg - azért hívom fel mindenki figyelmét erre, hogy elkerüljük!) Ami persze nem lesz - szerinte. Sajnos ezzel nem lehet mit kezdeni. Egyébként még akár igaza is lehet részben: lehet, hogy nem lesz polgárháború. De valamiféle törés bizosan lesz. Valamiféle összeomlás. Persze csak ha nem változik semmi. És nem dughatjuk a homokba a fejünket, nem mondhatjuk azt, amit sokan gondolnak: "Túl szörnyű, hogy igaz legyen."

Szeretek egy pohár jó bor mellett elmélkedni. A legutóbbi elmélkedésem ennyi eredménnyel járt. Hiszem, hogy "Borban az Igazság".

Dalriada

Élet, Szín, Vonal

Éljük az életet. Hitelt veszünk fel. Elköltjük. Nyögjük évekig. Aztán megint hitelt veszünk fel.
Én elhatároztam, hogy soha többé nem veszek fel hitelt, nem kérek kölcsön, hacsaknem emberélet múlik rajta (pl. ha nem tudok enni adni a gyermekeimnek)...
30 éve az ember tudta, hány hetet, hány hónapot kell dolgoznia, ha akart venni egy konyhai eszközt. Vagy fel akarta újítani a lakását. A létbiztonság egyike volt azon kevés dolgoknak, amik jól működtek az amúgy embertelen kommunizmusban.

20 éve bejött az úgynevezett "rendszerváltozás". Nekem a "módszerváltás" szó jobban tetszik: a "gengszterváltás" szót nem tartom helyesnek, hiszen ugyanazok (és örököseik) maradtak a nyakunkon. Bejött a vállalkozások időszaka, aki akkor volt 20-40 éves, és volt egy kis magához való esze, annak jól ment. Színes volt az élet. Aztán sikerült szépen lassan annyira megbonyolítani a kisvállalkozók életét, hogy már lassan eltűnik ez a réteg is, ahogy a parasztság.
De eltűnik népünk gerince, a középosztály, az értelmiség is. És nem csak azért, mert nem szaporodnak, hanem mert a butítás és a gazdasági ellehetetlenítés kettős ollója elvágja a legjobb egzisztenciákat is.

A 60-as évek életszínvonalát éljük. Már nemhogy azt számolgatná az ember, hogy "már csak két hét, és meg tudjuk venni a mosógépet", hanem azt számolgatjuk: "ha most nem fizetem be a gázt, akkor ki tudom fizetni a gyógyszert, amit az orvos felírt a gyermekemnek..." Félretenni? Ugyan, ne vicceljünk. Egy család havi alap költségei (rezsi+étel+higiénia) okos takarékoskodás mellett is ütik a 160-200 ezer Ft-ot. Ruházkodás? Turkáló, havi 2-3 ezer Ft belefér...

Folyton azt mondják, nincs pénz semmire, szűkös a költségvetés. Baromság. A háború után sem volt pénz. És mégis olyan ütemben újjáépült az ország mindkét háború után, hogy öröm volt nézni. Volt munka, lett pénz is. Persze a történelemből tanulva, nem elkövetve elődeink hibáit most is pillanatok alatt be lehetne indítani a gazdaságot. Csakhogy a gazdaság üzemeltetőinek nem ez az érdeke.

Mikor pár éve először kimondtam, hogy lassan orwelli világban élünk, talán még magam sem gondoltam komolyan. Most viszont tudom, hogy nem lassan, hanem több, mint 160 éve. Az 1848-as szabadságharc leverése óta.
És itt most nem az a lényeg, hogy van-e szervezett összeesküvés a világ és az emberi lelkek feletti hatalom megszerzésére. Teljesen mindegy, hogy van-e. Ahogy az is mindegy, hogy a sarki jégtakaró ha elolvad, az véletlenszerű változása az éghjlatnak, a globális felmelegedés eredménye, vagy azért történik, mert az eszkimók túl sok tüzet gyújtottak a Sarvidéken. A hatás a fontos: megemelkedik a tengerek vízszintje.
Társadalmunkban is mindegy (a hatások tekintetében legalábbis), hogy véletlen hatások rombolják-e le az alapokat, vagy ezt a "láthatatlan kéz", a "Nagy Testvér" intézi. Ha megtanulunk ellene védekezni, ha gyermekeinket ősi hitünk és gyökereink által átszőtt világlátásra neveljük, akkor ki tudjuk kerülni a hatást. Akár "véletlen egybeesések sorozata", akár a "láthatatlan kéz" irányítja sorsunkat. Ahogy Noé sem az Özönvizet akarta elhárítani, csak kimenteni magát és környezetét a hatásai alól, nekünk sem a láthatatlan kézzel kell megharcolnunk. Csak immunissá kell válnunk a hatásaira. Meg kell húznunk a vonalat. És gyermekeinket, szeretteinket, barátainkat a biztonságos oldalon kell tartanunk. Mindenáron.

Véresen kelt fel a hold

Wass Albert:
Magyar cirkusz


Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörnyű volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!

Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.

Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken…!

Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:

- Én arra a vörösre fogadok!
- Enyém a zöldinges legény!
- Szorítsd, te Árpád-címeres!
- A gatyás paraszt az enyém!

S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.

Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéből folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszelősen
a véráztatta csatatérre.

A nézők elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.

Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.

Bajorerdő, 1947

A Kereszt nevében a keresztek ellen

Sok helyen kereszteket vagy kettőskereszteket állítanak az országban. Ennek célja: felhívni az emberek figyelmét a fogyasztói társadalom visszásságaira. Arra, hogy a Karácsony nem a drága ajándékokról szól, és főleg nem a hitelre vett drága ajándékokról...

A kereszteket a Jobbik Magyarországért Mozgalom állítja. Ettől kezdve sokan azt mondják, politikai mondanivalója van... Belemehetnénk, hogy mi politika és mi nem, de most nem akarok ebbe belemenni.

Sok helyen felszentelik, megáldják, de sok helyen nem mernek a papok odaállni egyik legfőbb vallási szimbólumuk elé. A majmok. Ha egy muszlim imám nem szentelné fel valamelyik vallási jelképüket, elég hamar kitekernék a nyakát...

Azt kell, hogy mondjam: elkurvultak a papok (tisztelet a kivételnek). Mindegyiknek autója van, lakása, nem vetik meg az italt és más evilági szórakozásokat sem (rosszabb esetben rájárnak a miseborra is). Féltik az egzisztenciájukat. Na ezek nem jutnak be a Mennyek Országába, mert nem csak a teve jut előttük át a tű fokán, de a gazdagok is előttük nyernek bebocsátást.

Ez a tetvedék Erdős Péter meg egyenesen elítéli a keresztállítást. Hát normális ez? Nekem senki ne mondja, hogy nem szándékosan teszik tönkre az Egyháza(ka)t... mert művelt, okos ember ő is, tehát nyilván látja, mit tesz, milyen hatásai vannak a megnyilvánulásainak. Azt hiszem, itt az ideje, hogy az egykori Kelen-hegy újra lássa a Dunába zuhanó püspököt. Illetve bíboros-érseket. Aki vallási vezetőként elárulja a saját hitét, az nem érdemli meg az életet.

Kötelet adnék viszont ennek az iványi nevű "metodista lelkész" címszóval futkosó parazitának, aki szerint a keresztek tűzifának való tákolmányok. Nem is érdemli meg, hogy nagy betűvel írjam a nevét. Habzószájú uszító, Tamás Gáspár Miklós generációja és dalnoktársa - egy akolból valók...

Kemény szavak? Lehet. Kemény időket élünk. (Na jó, még nem, de nagyon közel vannak már az igazán kemény idők.)

Nagyapám azt szokta mondani: "kemény idők ezek, fiam". Majd mikor látja, hogy bólogatok, hozzáteszi: "a gyenge embernek kemény idők ezek". És vigyorog. Igaza van. Megjárta a gulagot, tudja, miről beszél.

Hullámok

Képzeljünk el egy hullámot.
Legyen a hullámhossz 'H'.
Képzeljünk el még egy ugyanilyan hullámot, ahol szintén 'H' a hullámhossz.
A két hullámot helyezzük tökéletesen egymásra. Ekkor erősíteni fogják egymást, az amplitúdó a duplájára nő.
Most toljuk el az egyik hullámot 'H'/2-vel a hullám terjedésének irányába. Ekkor a két hullám kioltja egymást, legalábbis ezt tanítja a fizika. Mint ha ott sem lennének.

A hullám azonban energia létrehozásával jön létre. Hová lesz az energia? Elveszik?

Mert ha igen, akkor ha van egy "nullhullámom", azt "kettéválasztva" két 'H' hullámhosszú, egymástól 'H'/2 távolságra eltolt hullámra, akkor energiát nyertem a "semmiből"...

Annakidején a középiskolai fizikatanárom nem tudta megmondani, hogy hőenergiává vagy más energiává alakul-e át a hullám energiája. Ha most valaki értelmes választ ad, annak jövök egy sörrel.

Drazsé és a Lépegetők

Ez a majom Draskovics lemondott... 3 és fél év után ismétli magát a történelem.
Olyan mindegy, hogy melyik agymosott pártkatona lesz helyette... a Birodalmi Lépegetők maradnak. Még négy hónapig biztos. Aztán Libi Gordi Hadúr helyett Orbi Viki Hadúr veszi át a hatalmat... és átfestik a Lépegetőket, bár néhányat tuti leselejteznek közülük. Nem megsemmisítenek, leselejteznek.
De a Birodalmi Lépegetők nagy része marad.

Köztársaság, mi? Közünk nincs ehhez a társasághoz...

A nagy kérdés az, hogy az ellenállók tábora, hatalma mennyit változik az elkövetkezendő négy hónapban és utána.