2014. április 30., szerda

Gulag

  Rabszolga vagyok.
  Nem vagyok nemes.
  El kellene kezdeni a nemesedést. A "nem"-es-edést.
  Ki a nemes? Aki "nem"-es. Azaz megteheti, hogy "nem"-et mond. Az élet minden területén. Akinek a Szent Rendben (HierArchia) kijelölt helye van, és amíg tisztességesen él, senki emberfia nem foszthatja meg jogaitól, életlehetőségeitől.
  Régen ilyenek voltak a nemesek. Hogy aztán nem mindig viselkedtek nemes lelkűen, az más kérdés.
Nekem elég lenne egy kollektív nemesség... sőt, az lenne a legjobb. Közösségben gyakorolni a jogaimat, és bármikor nemet mondani bármire, ami rosszat hoz.
  Ki a rabszolga? Aki azért dolgozik, hogy legyen fedél a feje felett, tudjon mit enni, és ne fázzon (legyen ruhája, fűtése). A mai magyar társadalom 80%-a rosszabb sorban él, mint a rabszolgák egykor. Nem tudnak eleget dolgozni, hogy kielégítő minőségű, egészséges élelmiszerhez jussanak, hogy kielégítő minőségű ruhákat vegyenek, és hogy ne lebegjen a fejük felett, hogy a bank bármikor elviheti a házat. Azaz esetükben a Maslow-piramisnak még a legalsó foka sem teljesül. Talán hálásnak kellene lennem, hogy én "csak" rabszolga vagyok (jobb hónapokban még a rabszolgaság fölé is emelkedek), nem az alatti szinten élek... De nem vagyok hálás. Nem vagyok elégedett. Takarék láng az életünk ahhoz képest, amilyen lehetne.
  Ma a gulágon élünk. Egyfajta "puha" gulág ez. Napi 10-12-14-16 órát robotolunk. "Önként." És még örülünk is neki, hogy van munkánk. Ugyan nincsenek őrök (nincsenek? rendőrség, NAV, hivatalok, hivatalként viselkedő cégek...), és nem vernek meg nap mint nap (kivétel ha bizonyos jogokat követelünk), néha belefér egy sörözés, baráti beszélgetés is... mégis, nem ez az élet az, amit a XXI. században a mai technikai és gazdasági fejlettség mellett élnie kellene egy magyarnak.
  3 millió munkahely van ma Magyarországon. Abból 1 millió állami alkalmazott, 1 millió "szolgáltatást" nyújt, és 1 millió végez termelő munkát. Én ez utóbbiba tartozok. Mindenki, aki termel, magán kívül 9 embert tart el... Felborult a világrend.
  És amikor azt mondom, hogy a jelenlegi világot ki akarom borítani a sarkaiból, valójában ezt a felborult világrendet akarom visszaállítani eredeti, természetes állapotába.
  Igenis végezzen 2 millió ember termelő munkát, legyen 1 millió főállású anyánk, 1 millió ember dolgozzon az államnak, 1 millió szolgáltasson. Legyen 3 millió diák (18 év alatti), és legyen 2 millió nyugdíjas.
  Egészségesebb lenne, nem? Az lesz. Csak addig sok víz, vér és könny fog lefolyni a Dunán. Ez a "régi-Új Világrend" makacsul, foggal-körömmel védi a védhetetlent, próbálja fenntartani a fenntarthatatlant. Csak idő kérdése, hogy összeomlik. Na akkor kell majd nagyon észnél lenni. Addig meg felkészülni... Legyőzni nem tudjuk, ezért szembemenni vele nem érdemes. Minden energiánkat a (már megkezdődött) agónia túlélésére és az utána következő jobb világ felépítésére kell fordítanunk.