2012. július 9., hétfő
2012. július 6., péntek
Apró lépések
Arra jöttem rá - amit persze elméletileg eddig is tudtam -, hogy a hosszútávú célok eléréséhez apró lépéseket kell megtenni.
"A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik" - Konfuciusz
Nos, nem csak én tudtam, hanem már mások is tudták rég. Mondhatni közhely. Ami most fontos nekem: ezt már nem csak tudom, hanem értem is. Esszenciális tudássá vált, a részemmé, ha úgy tetszik. Az a nagy dolog ebben (számomra), hogy valójában félre kell tenni az erdeti célt, mintha nem is létezne, és mindig csak a következő lépésre koncentrálni. És mindjárt elszáll a gyengeség, amit akkor érez az ember, ha túl nagy célt tűzött ki maga elé. Aztán amikor túl van az ember az első lépésen (az első apró részcélon), akkor egy gyors vizsgálatot kell tartani, hogy helyes-e az irány, és ha igen, mehet is a következő részcél felé. Ha nem, akkor "újratervezés".
Nehéz figyelmen kívül hagyni a végcélt, hiszen az a fő cél, és az ad értelmet a részcéloknak is. De ha sikerül, akkor sokkal kisebb nyomás van rajtunk, és minden kicsi részcél elérésekor nő a kedvünk (motiváció) a folytatáshoz. Minden újabb teljesített lépés egyben jutalom: önmagunkat jutalmazzuk a siker örömével. Na ilyenkor nem szabad megvizsgálni, hogy mennyi munkával mennyit értünk el, és mennyi van még hátra. :)
Azt hiszem, alkalmazni fogom ezt az elvet az életemben az elérendő céloknál. Tudatos tervezője leszek életemnek, hogy 5-10 év után elérhessem a (hát ha nem is konstans, de jellemzően) boldog életet. Ha működik, megtanítok majd rá, akit tudok (persze csak ha megérdemli). :)
"A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik" - Konfuciusz
Nos, nem csak én tudtam, hanem már mások is tudták rég. Mondhatni közhely. Ami most fontos nekem: ezt már nem csak tudom, hanem értem is. Esszenciális tudássá vált, a részemmé, ha úgy tetszik. Az a nagy dolog ebben (számomra), hogy valójában félre kell tenni az erdeti célt, mintha nem is létezne, és mindig csak a következő lépésre koncentrálni. És mindjárt elszáll a gyengeség, amit akkor érez az ember, ha túl nagy célt tűzött ki maga elé. Aztán amikor túl van az ember az első lépésen (az első apró részcélon), akkor egy gyors vizsgálatot kell tartani, hogy helyes-e az irány, és ha igen, mehet is a következő részcél felé. Ha nem, akkor "újratervezés".
Nehéz figyelmen kívül hagyni a végcélt, hiszen az a fő cél, és az ad értelmet a részcéloknak is. De ha sikerül, akkor sokkal kisebb nyomás van rajtunk, és minden kicsi részcél elérésekor nő a kedvünk (motiváció) a folytatáshoz. Minden újabb teljesített lépés egyben jutalom: önmagunkat jutalmazzuk a siker örömével. Na ilyenkor nem szabad megvizsgálni, hogy mennyi munkával mennyit értünk el, és mennyi van még hátra. :)
Azt hiszem, alkalmazni fogom ezt az elvet az életemben az elérendő céloknál. Tudatos tervezője leszek életemnek, hogy 5-10 év után elérhessem a (hát ha nem is konstans, de jellemzően) boldog életet. Ha működik, megtanítok majd rá, akit tudok (persze csak ha megérdemli). :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
