2014. szeptember 20., szombat
Üzenet
Sokan vagytok, akik elfordultatok tőlem.
Vannak közületek, akik beavatkoztak, beavatkoznak. Puszta jó szándékkal kövezitek az utat a pokolba... ami nem az én poklom, a gyerekeim pokla.
Nektek üzenem: örülök, hogy kiderült, hogy mennyit értek.
Persze majd valamikor ráébredtek, hogy az érmének nem csak egy oldala van, s hogy azt csak más szemüvegén át nézni botorság. Majd ha rájöttök erre, és tudunk őszintén, ellenségeskedés nélkül beszélni, majd "ha fordul egyet újra a kerék", Rátok is igaz lesz a lenti Wass Albert üzenet. Addig... addig maradjatok távol.
Vannak közületek, akik bizonytalanok. Máshogy néztek rám, nem tudjátok, hogy kinek higgyetek, eltávolodtatok. Már nem vagyok az örömmel üdvözölt barát.
Nektek Wass Alberttel üzenek:
"És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad."
Nehéz időket élek. Ilyenkor megmutatkozik, ki az igazi barát. Nektek szívből köszönöm. Ne adja az Isten, hogy vissza kelljen adni ezt a segítséget, mert senkinek nem kívánom azt, amin most átmegyek. De ha erre kerül a sor, a kapum mindig nyitva áll. S egy tiszta fekhely meg egy tányér étel is mindig akad majd a számotokra.
2014. augusztus 28., csütörtök
Nők figyelmébe
Ha egy férfi beszél egy másik nővel, az nem megcsalás.
Ha nem sokat beszél erről, lehet, hogy titkol valamit.
De az is lehet, hogy egyszerűen nincs jelentősége számára.
Vannak szar emberek. De vannak jók is.
Érdemes egy feltételezés miatt elrontani egy kapcsolatot?
Ha nem sokat beszél erről, lehet, hogy titkol valamit.
De az is lehet, hogy egyszerűen nincs jelentősége számára.
Vannak szar emberek. De vannak jók is.
Érdemes egy feltételezés miatt elrontani egy kapcsolatot?
2014. április 30., szerda
Gulag
Rabszolga vagyok.
Nem vagyok nemes.
El kellene kezdeni a nemesedést. A "nem"-es-edést.
Ki a nemes? Aki "nem"-es. Azaz megteheti, hogy "nem"-et mond. Az élet minden területén. Akinek a Szent Rendben (HierArchia) kijelölt helye van, és amíg tisztességesen él, senki emberfia nem foszthatja meg jogaitól, életlehetőségeitől.
Régen ilyenek voltak a nemesek. Hogy aztán nem mindig viselkedtek nemes lelkűen, az más kérdés.
Nekem elég lenne egy kollektív nemesség... sőt, az lenne a legjobb. Közösségben gyakorolni a jogaimat, és bármikor nemet mondani bármire, ami rosszat hoz.
Ki a rabszolga? Aki azért dolgozik, hogy legyen fedél a feje felett, tudjon mit enni, és ne fázzon (legyen ruhája, fűtése). A mai magyar társadalom 80%-a rosszabb sorban él, mint a rabszolgák egykor. Nem tudnak eleget dolgozni, hogy kielégítő minőségű, egészséges élelmiszerhez jussanak, hogy kielégítő minőségű ruhákat vegyenek, és hogy ne lebegjen a fejük felett, hogy a bank bármikor elviheti a házat. Azaz esetükben a Maslow-piramisnak még a legalsó foka sem teljesül. Talán hálásnak kellene lennem, hogy én "csak" rabszolga vagyok (jobb hónapokban még a rabszolgaság fölé is emelkedek), nem az alatti szinten élek... De nem vagyok hálás. Nem vagyok elégedett. Takarék láng az életünk ahhoz képest, amilyen lehetne.
Ma a gulágon élünk. Egyfajta "puha" gulág ez. Napi 10-12-14-16 órát robotolunk. "Önként." És még örülünk is neki, hogy van munkánk. Ugyan nincsenek őrök (nincsenek? rendőrség, NAV, hivatalok, hivatalként viselkedő cégek...), és nem vernek meg nap mint nap (kivétel ha bizonyos jogokat követelünk), néha belefér egy sörözés, baráti beszélgetés is... mégis, nem ez az élet az, amit a XXI. században a mai technikai és gazdasági fejlettség mellett élnie kellene egy magyarnak.
3 millió munkahely van ma Magyarországon. Abból 1 millió állami alkalmazott, 1 millió "szolgáltatást" nyújt, és 1 millió végez termelő munkát. Én ez utóbbiba tartozok. Mindenki, aki termel, magán kívül 9 embert tart el... Felborult a világrend.
És amikor azt mondom, hogy a jelenlegi világot ki akarom borítani a sarkaiból, valójában ezt a felborult világrendet akarom visszaállítani eredeti, természetes állapotába.
Igenis végezzen 2 millió ember termelő munkát, legyen 1 millió főállású anyánk, 1 millió ember dolgozzon az államnak, 1 millió szolgáltasson. Legyen 3 millió diák (18 év alatti), és legyen 2 millió nyugdíjas.
Egészségesebb lenne, nem? Az lesz. Csak addig sok víz, vér és könny fog lefolyni a Dunán. Ez a "régi-Új Világrend" makacsul, foggal-körömmel védi a védhetetlent, próbálja fenntartani a fenntarthatatlant. Csak idő kérdése, hogy összeomlik. Na akkor kell majd nagyon észnél lenni. Addig meg felkészülni... Legyőzni nem tudjuk, ezért szembemenni vele nem érdemes. Minden energiánkat a (már megkezdődött) agónia túlélésére és az utána következő jobb világ felépítésére kell fordítanunk.
Nem vagyok nemes.
El kellene kezdeni a nemesedést. A "nem"-es-edést.
Ki a nemes? Aki "nem"-es. Azaz megteheti, hogy "nem"-et mond. Az élet minden területén. Akinek a Szent Rendben (HierArchia) kijelölt helye van, és amíg tisztességesen él, senki emberfia nem foszthatja meg jogaitól, életlehetőségeitől.
Régen ilyenek voltak a nemesek. Hogy aztán nem mindig viselkedtek nemes lelkűen, az más kérdés.
Nekem elég lenne egy kollektív nemesség... sőt, az lenne a legjobb. Közösségben gyakorolni a jogaimat, és bármikor nemet mondani bármire, ami rosszat hoz.
Ki a rabszolga? Aki azért dolgozik, hogy legyen fedél a feje felett, tudjon mit enni, és ne fázzon (legyen ruhája, fűtése). A mai magyar társadalom 80%-a rosszabb sorban él, mint a rabszolgák egykor. Nem tudnak eleget dolgozni, hogy kielégítő minőségű, egészséges élelmiszerhez jussanak, hogy kielégítő minőségű ruhákat vegyenek, és hogy ne lebegjen a fejük felett, hogy a bank bármikor elviheti a házat. Azaz esetükben a Maslow-piramisnak még a legalsó foka sem teljesül. Talán hálásnak kellene lennem, hogy én "csak" rabszolga vagyok (jobb hónapokban még a rabszolgaság fölé is emelkedek), nem az alatti szinten élek... De nem vagyok hálás. Nem vagyok elégedett. Takarék láng az életünk ahhoz képest, amilyen lehetne.
Ma a gulágon élünk. Egyfajta "puha" gulág ez. Napi 10-12-14-16 órát robotolunk. "Önként." És még örülünk is neki, hogy van munkánk. Ugyan nincsenek őrök (nincsenek? rendőrség, NAV, hivatalok, hivatalként viselkedő cégek...), és nem vernek meg nap mint nap (kivétel ha bizonyos jogokat követelünk), néha belefér egy sörözés, baráti beszélgetés is... mégis, nem ez az élet az, amit a XXI. században a mai technikai és gazdasági fejlettség mellett élnie kellene egy magyarnak.
3 millió munkahely van ma Magyarországon. Abból 1 millió állami alkalmazott, 1 millió "szolgáltatást" nyújt, és 1 millió végez termelő munkát. Én ez utóbbiba tartozok. Mindenki, aki termel, magán kívül 9 embert tart el... Felborult a világrend.
És amikor azt mondom, hogy a jelenlegi világot ki akarom borítani a sarkaiból, valójában ezt a felborult világrendet akarom visszaállítani eredeti, természetes állapotába.
Igenis végezzen 2 millió ember termelő munkát, legyen 1 millió főállású anyánk, 1 millió ember dolgozzon az államnak, 1 millió szolgáltasson. Legyen 3 millió diák (18 év alatti), és legyen 2 millió nyugdíjas.
Egészségesebb lenne, nem? Az lesz. Csak addig sok víz, vér és könny fog lefolyni a Dunán. Ez a "régi-Új Világrend" makacsul, foggal-körömmel védi a védhetetlent, próbálja fenntartani a fenntarthatatlant. Csak idő kérdése, hogy összeomlik. Na akkor kell majd nagyon észnél lenni. Addig meg felkészülni... Legyőzni nem tudjuk, ezért szembemenni vele nem érdemes. Minden energiánkat a (már megkezdődött) agónia túlélésére és az utána következő jobb világ felépítésére kell fordítanunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
