Nos, nem a politikusokról fogok írni, bármilyen meglepő. :)
A kislányom hozta haza a tetveket, valószínűleg az óvodából. Vettük 3000 Ft-ért egy szert a patikában, és eljártunk a megadott használati utasítás szerint. Ennek az lett az eredménye, hogy kb. 20-25 tetvet és serkét sikerült kiirtani... A többiek boldogan szaporodtak tovább. Vettünk egy másik gyógyszeripari készítményt 3100 Ft-ért, hogy majd az hatásosabb lesz. Eredmény: ugyanaz, ráadásul időközben az egész család elkapta.
Na akkor a régi, bevált módszer. Hál' Istennek vót otthon petróleum (csak mert van egy petróleumlámpa áramszünet esetére, 3 éve vettem hozzá petróleumot is, nehogymá' ott üljünk a sötétben egy használhatatlan lámpával :)).
Petróleumdörzsölés a fejre, rá zacskó, fél óráig rajtahagytuk mindenkin. Csípett, mire leszedtük, nem nagyon, de érezhetően. Utána lemostuk ecetes vízzel, és szépen kifésültük a hajat sűrű fésűvel. Egyetlen élő "vadállat" sem volt benne, a petróleum megtette a hatását. Kidobtunk több, mint 6000 Ft-ot az ablakon... A petróleumos-esetes kezelés nem került többe 200 Ft-nál. Vissza kell hozni a régi tudást, nem a nemzetközi nagytőkét gazdagítani.
2012. december 6., csütörtök
2012. július 9., hétfő
2012. július 6., péntek
Apró lépések
Arra jöttem rá - amit persze elméletileg eddig is tudtam -, hogy a hosszútávú célok eléréséhez apró lépéseket kell megtenni.
"A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik" - Konfuciusz
Nos, nem csak én tudtam, hanem már mások is tudták rég. Mondhatni közhely. Ami most fontos nekem: ezt már nem csak tudom, hanem értem is. Esszenciális tudássá vált, a részemmé, ha úgy tetszik. Az a nagy dolog ebben (számomra), hogy valójában félre kell tenni az erdeti célt, mintha nem is létezne, és mindig csak a következő lépésre koncentrálni. És mindjárt elszáll a gyengeség, amit akkor érez az ember, ha túl nagy célt tűzött ki maga elé. Aztán amikor túl van az ember az első lépésen (az első apró részcélon), akkor egy gyors vizsgálatot kell tartani, hogy helyes-e az irány, és ha igen, mehet is a következő részcél felé. Ha nem, akkor "újratervezés".
Nehéz figyelmen kívül hagyni a végcélt, hiszen az a fő cél, és az ad értelmet a részcéloknak is. De ha sikerül, akkor sokkal kisebb nyomás van rajtunk, és minden kicsi részcél elérésekor nő a kedvünk (motiváció) a folytatáshoz. Minden újabb teljesített lépés egyben jutalom: önmagunkat jutalmazzuk a siker örömével. Na ilyenkor nem szabad megvizsgálni, hogy mennyi munkával mennyit értünk el, és mennyi van még hátra. :)
Azt hiszem, alkalmazni fogom ezt az elvet az életemben az elérendő céloknál. Tudatos tervezője leszek életemnek, hogy 5-10 év után elérhessem a (hát ha nem is konstans, de jellemzően) boldog életet. Ha működik, megtanítok majd rá, akit tudok (persze csak ha megérdemli). :)
"A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik" - Konfuciusz
Nos, nem csak én tudtam, hanem már mások is tudták rég. Mondhatni közhely. Ami most fontos nekem: ezt már nem csak tudom, hanem értem is. Esszenciális tudássá vált, a részemmé, ha úgy tetszik. Az a nagy dolog ebben (számomra), hogy valójában félre kell tenni az erdeti célt, mintha nem is létezne, és mindig csak a következő lépésre koncentrálni. És mindjárt elszáll a gyengeség, amit akkor érez az ember, ha túl nagy célt tűzött ki maga elé. Aztán amikor túl van az ember az első lépésen (az első apró részcélon), akkor egy gyors vizsgálatot kell tartani, hogy helyes-e az irány, és ha igen, mehet is a következő részcél felé. Ha nem, akkor "újratervezés".
Nehéz figyelmen kívül hagyni a végcélt, hiszen az a fő cél, és az ad értelmet a részcéloknak is. De ha sikerül, akkor sokkal kisebb nyomás van rajtunk, és minden kicsi részcél elérésekor nő a kedvünk (motiváció) a folytatáshoz. Minden újabb teljesített lépés egyben jutalom: önmagunkat jutalmazzuk a siker örömével. Na ilyenkor nem szabad megvizsgálni, hogy mennyi munkával mennyit értünk el, és mennyi van még hátra. :)
Azt hiszem, alkalmazni fogom ezt az elvet az életemben az elérendő céloknál. Tudatos tervezője leszek életemnek, hogy 5-10 év után elérhessem a (hát ha nem is konstans, de jellemzően) boldog életet. Ha működik, megtanítok majd rá, akit tudok (persze csak ha megérdemli). :)
2012. június 4., hétfő
Csapongás
Kitartás. Mily hangzatos, mily kemény szó.
Hungaristák... Nem, valójában nem azok. Csak annak mondják magukat.
Kitartani nem tíz percig kell, keménynek lenni nem akkor kell, amikor mögötted áll 20 másik ember. Kitartani akkor kell, amikor éveken át sziszifuszi munkával építed a kis világod. Keménynek lenni akkor kell, amikor magányos vagy, kilátástalan harcot folyatsz a mindennapi gondokkal, és hatalmába kerítene a csüggedés. Nem öt-tíz percekig kell erősnek lenni, és nem akkor, amikor mások látják. Nem akkor kell felemelt fővel állni, mikor még megállod a könnyeket, hanem mikor már folynak.
Nekem nemrég folytak. Elemi erővel tört elő belőlem a kilátástalannak tűnő harc minden gondja-baja-nyűge. És nem ettől leszek gyenge. Akkor lennék az, ha nem vállalnám emelt fejjel. A gyenge soha nem meri megkockáztatni, hogy gyengének látszik, mert retteg, hogy eltapossák. Csak az erős teheti meg, hogy kimutatja gyengségét.
Vigyázzatok, mert aki a legerősebbnek látszik, sokszor az a leggyengébb.
És aki bocsánatot kér, és őszintén teszi... az sokkal erősebb annál, aki nem képes megbocsátani. Nehéz mindkettő, de kérni mindig nehezebb, mint adni. :)
Szeretet, megértés, kedvesség, és a félelem legyőzése. Ez vezet a boldog lélekhez.
Hungaristák... Nem, valójában nem azok. Csak annak mondják magukat.
Kitartani nem tíz percig kell, keménynek lenni nem akkor kell, amikor mögötted áll 20 másik ember. Kitartani akkor kell, amikor éveken át sziszifuszi munkával építed a kis világod. Keménynek lenni akkor kell, amikor magányos vagy, kilátástalan harcot folyatsz a mindennapi gondokkal, és hatalmába kerítene a csüggedés. Nem öt-tíz percekig kell erősnek lenni, és nem akkor, amikor mások látják. Nem akkor kell felemelt fővel állni, mikor még megállod a könnyeket, hanem mikor már folynak.
Nekem nemrég folytak. Elemi erővel tört elő belőlem a kilátástalannak tűnő harc minden gondja-baja-nyűge. És nem ettől leszek gyenge. Akkor lennék az, ha nem vállalnám emelt fejjel. A gyenge soha nem meri megkockáztatni, hogy gyengének látszik, mert retteg, hogy eltapossák. Csak az erős teheti meg, hogy kimutatja gyengségét.
Vigyázzatok, mert aki a legerősebbnek látszik, sokszor az a leggyengébb.
És aki bocsánatot kér, és őszintén teszi... az sokkal erősebb annál, aki nem képes megbocsátani. Nehéz mindkettő, de kérni mindig nehezebb, mint adni. :)
Szeretet, megértés, kedvesség, és a félelem legyőzése. Ez vezet a boldog lélekhez.
2012. február 9., csütörtök
Játsszuk el!
Elég nyálas a video, sokszor hülye képekel, de ki nem szarja le. A felvétel jó minőségű. Most ezt hallgatom. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
