Csapongás

Kitartás. Mily hangzatos, mily kemény szó.
Hungaristák... Nem, valójában nem azok. Csak annak mondják magukat.

Kitartani nem tíz percig kell, keménynek lenni nem akkor kell, amikor mögötted áll 20 másik ember. Kitartani akkor kell, amikor éveken át sziszifuszi munkával építed a kis világod. Keménynek lenni akkor kell, amikor magányos vagy, kilátástalan harcot folyatsz a mindennapi gondokkal, és hatalmába kerítene a csüggedés. Nem öt-tíz percekig kell erősnek lenni, és nem akkor, amikor mások látják. Nem akkor kell felemelt fővel állni, mikor még megállod a könnyeket, hanem mikor már folynak.

Nekem nemrég folytak. Elemi erővel tört elő belőlem a kilátástalannak tűnő harc minden gondja-baja-nyűge. És nem ettől leszek gyenge. Akkor lennék az, ha nem vállalnám emelt fejjel. A gyenge soha nem meri megkockáztatni, hogy gyengének látszik, mert retteg, hogy eltapossák. Csak az erős teheti meg, hogy kimutatja gyengségét.

Vigyázzatok, mert aki a legerősebbnek látszik, sokszor az a leggyengébb.

És aki bocsánatot kér, és őszintén teszi... az sokkal erősebb annál, aki nem képes megbocsátani. Nehéz mindkettő, de kérni mindig nehezebb, mint adni. :)

Szeretet, megértés, kedvesség, és a félelem legyőzése. Ez vezet a boldog lélekhez.