Mit szül egy pohár jó bor...

Egy pohár jó bor mellett bámulok ki az ablakon. Kortyolok egyet.
Itt az ősz. Lassan elengedik leveleiket a gyümölcsfák. Az ablak üvege párás belülről, estére lehűlt az idő. Hét óra. Már sötét van.

A tyúkok visszavonultak, nemrég adtam enni a kutyáknak és bezártam odakint mindent.

Egyre jobban foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz velünk. Nem a családommal, nem is a szűk környezetemmel, hanem a világgal. De legalábbis Európával, a Kárpát-medencével, Magyarországgal. Ezzel a néppel és a szomszédos népekkel.

Ma Magyarországon (egyfajta redszerezés szerint) két fő embertípus él.

Az I. embertípus a dolgozó, becsületes emberek csoportja. Ők három csoportra oszthatók: az 1. nem foglalkozik sem a gazdasággal, sem a társadalommal, sem a politikával. Éli a világát, csak a saját dolgai érdeklik. Eszébe sem jut megváltoztatni semmit, ha nem tetszik neki valami, morog és összehúzza magát, nem látja értelmét energiát ölni a rendszer megváltoztatásába. A 2. bele akar szólni az események folyásába, legjobb tudása szerint hajlik erre vagy arra, bár kevéssé tevékeny. Apró dolgokat szeretne megváltoztatni a rendszerben, hogy neki jobb legyen. A rendszerben gondolkodik, abból esze ágában sincs kilépni. A 3. meg akarja változtatni a rendszert, rendszerellenes. Ő a legtevékenyebb.

A II. embertípus azokat az embereket tömöríti, akik az első típusból élnek. Két csoportjuk van: az 1. csoport azokból az emberekből áll, akik nem csak hogy saját hasznukat nézik, de alakítják is a rendszert ez irányba. Ők a felső vezetők, politikusok, cégek vezetői, bankárok, az országos és helyi kiskirályok. A Globalizmus lokális helytartói. A 2. csoport nem dolgozik, támogatásokból, szociális ellátásból, segélyekből és kisstílű lopásokból és egyéb törvényszegésekből él.

A történelemben mindig is voltak emberek, akik másokból éltek. Királyok, nemesek, majd kereskedők, manufaktúra tulajdonosok, gyáriparosok, később bankárok. Ez úgy alakulhatott ki, hogy bizonyos emberek "felemelésével", irányításával a közösség egésze (de minden tagja is külön-külön) nyer, és ezért a közösségnek megéri eltartani egy-egy vezetőt. A bajok akkor kezdődtek, amikor ezek a vezetők eltávolodtak a közösségtől, nem a közösség tagjaiként irányították becsülettel a rájuk bízott embereket, hanem a rájuk bízott hatalommal visszaélve elkezdték megváltoztatni a szabályokat. Ez természetesen csak hazugságok árán jöhetett létre, ami gyakorlatilag létrehozta az Orwelli világot. (És itt teljesen érdektelen, hogy van-e központi irányítás vagy nincs, és spontán módon, az önző érdekek összeadódásából tart itt a világ.)

Ez az álságos világ létrehozott egy képtelen helyzetet: a második embertípus második csoportja mindenféle ellentételezés nélkül megkap mindent, ami a létfenntartásához kell, sőt: minden arra ösztökéli, hogy éljen a mának, ne törődjön a jövővel (sem gyermekei jövőjével, sem a környezetvédelemmel, sem a társadalommal, semmivel) és esztelenül szaporodjon.
És most egy törésponthoz közelít, mondhatni száguld az ország. Amíg van ezer dolgozó paraszt a nemes birtokán, és nekik kell eltartani a nemes 20 fős családját, semmi gond: a tized befizetésével a nemesi család fényűző életet élhet. De ha csak 100 paraszt van, akik alig szaporodnak, és nekik kell eltartani a 100 fős, de gyorsan szaporodó nemesi családot, akkor már nagy a gond...

A matematika nem hazudik. 1+1 az kettő, függetlenül embertől, rendszertől.

Ma az ország külső hitelállománya 120 milliárd euro körül van, ez fejenként 12 ezer euro. Azaz a két éves kislányomnak és a 80 feletti nagyszüleimnek (akaratuk és beleegyezésük ellenére) fejenként (1 € = 282 Ft-tal számolva) 3,38 millió Ft adósságuk van. Egy négy fős családnak 13,52 millió! És ez után persze kamatot kell fizetni, csak nem közvetlenül mi fizetjük havonta a hitelezőknek, hanem az állam elveszi tőlünk adó formájában, és egyben fizet. Ha feltételezzük a kb. 10%-os kamatot, egy négy fős családra bontva ez évente 1,352 millió Ft kiadást jelent. (Azaz: ha nem lenne államadósság, ugyanilyen adóterhek mellett egy négy fős családnak évente több, mint 1 millió 300 ezer Ft-ot lehetne adni alanyi jogon állami támogatásként! Változatlan feltételek mellett ha minden ember a csecsemőtől a vénig havonta 28 ezer Ft-ot kapna, akkor állna így a gazdaság! Illetve nem egészen, mert ezt a pénzt elköltenék, és ezzel munkahelyeket hoznának létre, de ebbe most ne menjünk bele.)
Van, aki szerint a folyamat visszafordítható még, ők hisznek egy feszített gazdaságpolitika csodájában (I/2 csoport).
Sajnos azonban egyre több jel arra mutat, hogy esélytelen rendszeren belül kezelni a problémát. (Én magam is ezt gondolom, így azt hiszem, elárultam, hogy az I/3 csoportba tartozónak tartom magam.) Ebből két dolog következhet: vagy rendszeren kívül kell kezelni a dolgot, azaz át kell értékelni a viszonyunkat minden minket érintő elemmel, és új alapokra fektetve új rendszert kidolgozni, vagy a rendszer összeomlik.
A II/2 csoport iszonyatosan szaporodik. Tudom, most mindenki a cigányokra asszociál ebből a leírásból. Részemről fenti csoportokra osztás kétségkívül önkényes és leegyszerűsítő, de semmiképp sem nemzeti/etnikai alapú. Azokat a dolgos cigány embereket, akik nem segélyből élnek, nem lopnak és sajnos nagyon kevesen vannak, természetesen az I. típusba sorolom. Ahogy azokat a nem cigány nemzetiségűeket, akik bűnözésre és segélyre rendezkedtek be, a II. csoportba. Függetlenül mindezektől sajnos elmondható a cigányságról (és ez nem raszizmus, nem politika, csak statisztika), hogy 95%-uk a II/2 csoportba tartozik, és a II/2 csoportban arányuk meghaladja a 90%-ot. Így a továbbiakban cigány életmódot folytatókként (egyszerűsítve: cigányokként) fogok hivatkozni rájuk, ide sorolva mindenkit, aki a II/2 életmódot folytatja. Emellett természetesen nem sorolom ide azokat a cigányokat, akik az I. típus bármelyik csoportjába vagy a II/1 csoportba tartoznak.
Pokol Béla jelentetett meg a Magyar Nemzetben egy nagyon jó cikket arról, hogy mi várható a közeljövőben, ha minden változatlan marad. Sajnos igaza van, azokat a megfigyeléseimet írja le, amelyekre már évek óta próbálom figyelmeztetni a barátaimat. Ahogy fogy a dolgozó, becsületes ember, és nő a munkakerülő becstelenek száma, előbb-utóbb kibillen a rendszer a törékeny egyensúlyából, és akkor megindul a földcsuszamlás. Ha nem lenne államadósság, akkor is (az exponenciális szaporodás miatt) előbb-utóbb a II/2 csoport felé dőlne el a mérleg nyelve.
Ma országos átlagot tekintve a 10 év alatti gyerekek fele cigány életmódú családból származik. Kb. öt éve született ugyanannyi cigány, mint magyar gyerek. És az arány egyre rosszabb. Ebből nagyon sok minden következik. Ha nem változnak a külső körülmények, 20 év múlva a 20-30 közötti korosztály fele cigány életmódú lesz. Ezeknek az embereknek kellene eltartani majd a társadalmat, ami lehetetlen. Bűnözésre, ingyenélésre nevelt tanulatlan emberek nem tudják pótolni sem a szaktudást, sem az intelligenciát, de természetesen a becsületet sem, melyek pedig minden jól működő közösség (társadalom) alapkövei. Ez pedig radiklálisan csökkenti - sok minden más mellett - a gazdaság teljesítőképességét is. Így egész egyszerűen egyszercsak "elapad" a segély, és egy széles társadalmi réteg marad hivatalos jövedelem nélkül (megmarad a lopásból, kurvák futtatásából, vaskereskedésből, drogkereskedelemből, egyéb maffiatevékenységből befolyó fekete jövedelem). Ez az "elapadás" lehet folyamatos, azaz mindig egy kicsivel kevesebb (ekkor ezzel párhuzamosan fokozatosan nő a bűnözés), de lehet hirtelen is (ekkor hirtelen bűnözéshullám fogja elárasztani az országot.
Minden hatásnak van azonban ellenhatása, és minél erősebb egy hatás, annál erősebb az ellenhatás is. Ha a hatás fokozatosan nő, az ellenhatás is fokozatosan nőni fog. Ahogy egyre több becsületes embert gyilkolnak meg, egyre többtől lopnak, egyre többen ellenállnak majd. Aki az életét félti, annak fegyvere is lesz. És ha egyre több fegyveres tisztességes, dolgozó embert családostul kiirtanak a rabolni induló hordák (a rendvédelmi szervek képtelenek lesznek megvédeni őket törvényi jogosítványok, kellő hozzáértés és létszám hiányában), akkor az önszerveződés is egyre magasabb szintet ölt majd. A folyamat anarchiába torkollik, ami pedig törvényszerűen polgárháborúba.

Egy polgárháborúban pedig annak a félnek vannak jobb esélyei, aki jobban szervezett, nagyobb külső támogatást tudhat maga mögött, és jobban felkészült a polgárháborúra.

Persze mindez elkerülhető. Meg kell vonni a munka nélküli jövedelmeket, és csak tényleges szociális rászorultság esetén (munkaképtelenség) kell segélyt folyósítani. A bűnözést sokkal durvábban kell szankcionálni (nem kellenek börtönök - akár csonkítással: minél több ujjperce hiányzik valakinek, annál óvatosabb lesz vele mindenki, illetve bizonyos minősített esetekben a halálbüntetés újbóli bevezetése is meggondolandó).
A megélhetési gyerekgyártást pedig úgy kell leállítani, hogy a legszegényebbeknek legyen ingyenes az abortusz, a családi pótlék pedig csak 1 gyermek után járjon alanyi jogon, a többi gyermek után adókedvezményként kapjanak ugyanannyi pénzt a szülők.

Erre a veszélyre és a megoldási lehetőségekre próbálom már évek óta felhívni mindenki figyelmét, és bíztató, hogy már a Magyar Nemzet sem söpri a szőnyeg alá a kérdést. Egyre többen látnak a színfalak mögé. Sajnos van negatív példa is: nemrég egy barátom azt mondta, hogy én azért vízionálok polgárháborút, mert azt akarom, hogy polgárháború legyen. (Dehogy akarom, pont ellenkezőleg - azért hívom fel mindenki figyelmét erre, hogy elkerüljük!) Ami persze nem lesz - szerinte. Sajnos ezzel nem lehet mit kezdeni. Egyébként még akár igaza is lehet részben: lehet, hogy nem lesz polgárháború. De valamiféle törés bizosan lesz. Valamiféle összeomlás. Persze csak ha nem változik semmi. És nem dughatjuk a homokba a fejünket, nem mondhatjuk azt, amit sokan gondolnak: "Túl szörnyű, hogy igaz legyen."

Szeretek egy pohár jó bor mellett elmélkedni. A legutóbbi elmélkedésem ennyi eredménnyel járt. Hiszem, hogy "Borban az Igazság".

Dalriada

Élet, Szín, Vonal

Éljük az életet. Hitelt veszünk fel. Elköltjük. Nyögjük évekig. Aztán megint hitelt veszünk fel.
Én elhatároztam, hogy soha többé nem veszek fel hitelt, nem kérek kölcsön, hacsaknem emberélet múlik rajta (pl. ha nem tudok enni adni a gyermekeimnek)...
30 éve az ember tudta, hány hetet, hány hónapot kell dolgoznia, ha akart venni egy konyhai eszközt. Vagy fel akarta újítani a lakását. A létbiztonság egyike volt azon kevés dolgoknak, amik jól működtek az amúgy embertelen kommunizmusban.

20 éve bejött az úgynevezett "rendszerváltozás". Nekem a "módszerváltás" szó jobban tetszik: a "gengszterváltás" szót nem tartom helyesnek, hiszen ugyanazok (és örököseik) maradtak a nyakunkon. Bejött a vállalkozások időszaka, aki akkor volt 20-40 éves, és volt egy kis magához való esze, annak jól ment. Színes volt az élet. Aztán sikerült szépen lassan annyira megbonyolítani a kisvállalkozók életét, hogy már lassan eltűnik ez a réteg is, ahogy a parasztság.
De eltűnik népünk gerince, a középosztály, az értelmiség is. És nem csak azért, mert nem szaporodnak, hanem mert a butítás és a gazdasági ellehetetlenítés kettős ollója elvágja a legjobb egzisztenciákat is.

A 60-as évek életszínvonalát éljük. Már nemhogy azt számolgatná az ember, hogy "már csak két hét, és meg tudjuk venni a mosógépet", hanem azt számolgatjuk: "ha most nem fizetem be a gázt, akkor ki tudom fizetni a gyógyszert, amit az orvos felírt a gyermekemnek..." Félretenni? Ugyan, ne vicceljünk. Egy család havi alap költségei (rezsi+étel+higiénia) okos takarékoskodás mellett is ütik a 160-200 ezer Ft-ot. Ruházkodás? Turkáló, havi 2-3 ezer Ft belefér...

Folyton azt mondják, nincs pénz semmire, szűkös a költségvetés. Baromság. A háború után sem volt pénz. És mégis olyan ütemben újjáépült az ország mindkét háború után, hogy öröm volt nézni. Volt munka, lett pénz is. Persze a történelemből tanulva, nem elkövetve elődeink hibáit most is pillanatok alatt be lehetne indítani a gazdaságot. Csakhogy a gazdaság üzemeltetőinek nem ez az érdeke.

Mikor pár éve először kimondtam, hogy lassan orwelli világban élünk, talán még magam sem gondoltam komolyan. Most viszont tudom, hogy nem lassan, hanem több, mint 160 éve. Az 1848-as szabadságharc leverése óta.
És itt most nem az a lényeg, hogy van-e szervezett összeesküvés a világ és az emberi lelkek feletti hatalom megszerzésére. Teljesen mindegy, hogy van-e. Ahogy az is mindegy, hogy a sarki jégtakaró ha elolvad, az véletlenszerű változása az éghjlatnak, a globális felmelegedés eredménye, vagy azért történik, mert az eszkimók túl sok tüzet gyújtottak a Sarvidéken. A hatás a fontos: megemelkedik a tengerek vízszintje.
Társadalmunkban is mindegy (a hatások tekintetében legalábbis), hogy véletlen hatások rombolják-e le az alapokat, vagy ezt a "láthatatlan kéz", a "Nagy Testvér" intézi. Ha megtanulunk ellene védekezni, ha gyermekeinket ősi hitünk és gyökereink által átszőtt világlátásra neveljük, akkor ki tudjuk kerülni a hatást. Akár "véletlen egybeesések sorozata", akár a "láthatatlan kéz" irányítja sorsunkat. Ahogy Noé sem az Özönvizet akarta elhárítani, csak kimenteni magát és környezetét a hatásai alól, nekünk sem a láthatatlan kézzel kell megharcolnunk. Csak immunissá kell válnunk a hatásaira. Meg kell húznunk a vonalat. És gyermekeinket, szeretteinket, barátainkat a biztonságos oldalon kell tartanunk. Mindenáron.

Véresen kelt fel a hold

Wass Albert:
Magyar cirkusz


Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörnyű volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!

Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.

Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken…!

Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:

- Én arra a vörösre fogadok!
- Enyém a zöldinges legény!
- Szorítsd, te Árpád-címeres!
- A gatyás paraszt az enyém!

S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.

Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéből folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszelősen
a véráztatta csatatérre.

A nézők elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.

Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.

Bajorerdő, 1947