Hegy

A "hegy" azt jelenti, hogy egy meredek(ebb) déli (délkeleti, délnyugati) fekvésű dombon van egy szőlőd pincével, felépítménnyel. Szóval ha megyünk a "Hegyre", akkor bizony a hegyi kis lakba megyünk, és akár ott is alszunk. Ott nincs kerítés. Mindenki tudja, hol vannak a mezsgyehatárok. Ahogy mindenki tudja azt is, hogy nincs is szükség kerítésre. A "vadon" (értsd: erdő) oldalában vagyunk. Senki nem venné el a másét, mert van elég dolga a sajátjával is. Akkor vagy ember, ha a szőlőd úgy néz ki, ahogy kell. Akkor számítasz, ha jó bort csinálsz. Nincs földed és kell? Dolgozz kicsit, potom pénzért kapsz egy darabot. Nem ez a művészet. Műveld meg, gondozd, csinálj jó bort. Az a művészet. A kapát nem lopják el, mondta nagyanyám. Azzal dolgozni kell. S aki lop, az nem akar dolgozni.

A hegyre visszatérve: mire felértünk és leértünk, elfáradtunk. De mentünk tovább, újra fel és le. Nem volt fűnyíró, a természet összeért az ember munkájával. A szőlő mindig gondozott volt, a lugas közt megtermett a saláta, retek, krumpli. A kert virtuális meghosszabbítása volt a hegy, csak kilométerekkel odébb.
A szőlő alatt és felett mindig volt egy-egy 10-20 méter. Gyümölcsfákkal, fűvel, bokrokkal. Szelídgesztenyefával.
És most? Ennek töredékét tudom adni a gyerekeimnek, de túllépek ezen. Meg lesz minden, csak idő kérdése. A másik oldalról megvilágítva: az átlag városi gyereknek, sőt: az átlag magyarnak soha nincs ilyen tapasztalata. Zöldet is csak az iskolai fán látnak vagy a filcen, ceruzán...
... lesz még nekem lovam, öregapám... :)