Február 3. Új időszámítás kezdődött.
Novorussia (vissza)támad.
Én nem teszem.
Még csak nem is védekezek. Kikerülöm a támadást. Aikido a virtuális térben.
Nincs sok választásom. De nem baj. Egyre sebesebben sodor az ár, egyre vadabbul rángat a folyó. Most úgy tűnik, hogy ha nyugodt maradok, és csak néha "segítek rá" az árra, sok minden megvalósul, ami korábban elképzelhetetlen volt.

Úszok az árral. Kicsi lapátolások, kicsi útvonal-módosítások. Csak hogy a zátonyokat elkerüljük.

Béke veled, Bársonyfüles. Ott is vagyok a Te területeden és nem is vagyok ott. Nem háborúzok, mégis háborúnak tekinted a passzivitásom. Nem baj. Járod az utad, járom az utam. Tudom, igen, én lettem bársonyfüles nemrég. Elvettem valamit? Nem. A bohócos kanalak tudnak mindent. Talán még a betonkeverőt is látták elhúzni a vadludakkal, "V" alakzatban...

A háborúról ennyit:
A modern korban:
- Nincsenek győztesek.
- Ergo csak vesztesek vannak.
- Jobb esetben csak veszteség (jobb eset csak akkor lehet, ha van közös szándék a veszteségek minimalizálására...)